Egyszer, nem is olyan régen uralkodott Mesevilág közepén egy király, egy Medvekirály. Bundája barnasága hírére járt a világ apraja-nagyja, szőre minden napszakban fenségesen csillogott. Koronaként dús sörény ékesítette a nyakát, ami a napsütésben szivárványszínt öltött. Minden király viselt koronát,…

Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy kis ács. De nem holmi fanyűvő volt ő, metilt ácsolt éjjel nappal, így lett ő metilács. A metilács élete nehéz kenyér. Az ácsoláshoz ügyesség és furfang szükségeltetett, mivel hogy a metil köztudottan a legagyafúrtabb anyag, mindig szökni próbál. Résen kell…

Egyszer volt, hol nem, ott ahol a felhők véget érnek még azon is túl, ahol János bácsi káposztát árul, élt egyszer egy banya. Ennek a banyának volt egy szép szamara. Olyan gyönyörű szamár volt ez, hogy hetedhét határra is ismerték. Járt a vidéken egy szóbeszéd, miszerint ez a szamár nem is igazi…

Sose írtam még levelet senkinek. Nem tudom, miként fogjak hozzá. Tintával mázoljak, vagy szénnel karcoljam le mondandómat? Miként szólítsalak meg? Kedves, drága, aranyom... vagy csak neveddel jelezzem - ha tudnám - , hogy a sorok hozzád szólnak? De miféle gondolatokat vethetnék papírra Én?…

- No, no! Vigyázz azzal a porral! – intem nyugalomra ifjú sámántanoncom – erős szer.- Mit csinál?- Elrepít egy másik világba, egy új és veszélyes univerzumba, ami a miénk alatt van. Nem éri napfény melege, mindent hideg csontpor borít, és fagyos csontból építenek házat.- Voltál ott? – kérdi tanoncom…

Bekerített a túlerő, nincs menekvés. Csapataim megfutamodtak, csak pár hű társ maradt mellettem. Ha ezt túlélem (és ők is), kitüntetést érdemelnek. Nem látni mást a vidékből, csak a tornyokat, erődöket, harckocsikat és ki tudja még milyen hadi építményeket. A gyalogos hadtest már az arcunkba liheg.…

Az első nap egy új helyen senkinek se könnyű. Nincs ez másként az egyetemekkel sem. Nem ismered az épületet, a tanárokat, még a saját órarendedet se teljesen abszolváltad, így kész káosszal a sarkadban vágsz neki az első megmérettetéseknek. Ugyan ez se ma volt már, de megörökítettem a saját első…

(a képet az interjapanmagazin.com oldalról vettem) Álmosan ásít az Éj, majd nyugovóra tér átadva helyét a mindig vidám Hajnalnak. A Hajnal lágy virgoncsággal keltegeti az alvó világot, de pajkos incselkedéseit kevesen fogadják. Nem érdekli őket a melengető napsugár, mellyel arcukat cirógatja, se az…

Amióta a kanócomat tudom, ott lógtam a kis sufni gerendáján. Még Ödön bácsi emelt le a bolt polcáról és akasztott fel a műhelyke közepére. Akkor még fiatal volt, erővel teli. Rengeteget szerelt és faragott a fényem mellett a dolgozóasztalánál. Egész éjszakákat és gyakran teljes napokat is bent…

Utazásom kálváriája a vonattársaság utánozhatatlan zsenialitásával vette kezdetét; lezárták az útvonalat egy teljes évre. Átjutni a vágányzáron pótlóbusszal, gyalog (csakis az olimpiai láng hordárának ajánlom), vagy esetleg Hermész repülő surranójával lehetett. Isteni sugallat és egy kis keresgélés…