Egyszer volt, hol nem, ott ahol a felhők véget érnek még azon is túl, ahol János bácsi káposztát árul, élt egyszer egy banya. Ennek a banyának volt egy szép szamara. Olyan gyönyörű szamár volt ez, hogy hetedhét határra is ismerték. Járt a vidéken egy szóbeszéd, miszerint ez a szamár nem is igazi szamár. Egy pórul járt herceg lapult a bunda alatt, tartotta a nép.

Élt a vidék szélén, túl a mocsárvidéken egy paraszt. Volt annak egy lánya. Egy nap így szólt az öreg a lányához;
- Eredj lyányom, próbálj szerencsét. Kelj át a lápon, kerüld meg a három hegyet, tán ott még a férjed is megleled.

Nem kérdezett a lány egyebet. Fogta apja teli tarisznyáját, áldást kért magára és útra kelt. Kisvártatva elérte a lápot. Mély volt az iszap, nem tudott átkelni. Leült a partra és gondolkozott. Mit csináljon, ha belegázol a sárba még a végén megfullad a mocsárba. Ekkor szállta meg az ihlet, lekapta a hátáról a zsákot és fejjel beleállt. Kimarkolta a hamuba sült pogácsát. Egyet a sárba dobott és rálépett, majd újat hajított maga elé. Így sétált át a lápon, át a pogácsákon. Visszakanyarította a tarisznyát a hátára és folytatta az útját. Ment mendegélt, mígnem egy sziklaomlás hevert előtte. Megkerülni nem tudta, átmászni se rajta, leült a tövébe és agyát forgatta. Pördültek a kerekek egyet, kettőt, hármat, mire kitalálta mihez kezdjen. Megfutamodni nem akart, ismét a zsákba nyúlt. Mélyen volt a megoldás, de megtalálta, egy fél tábla szalonna lapult a markában. A szalonna zsírjával bekente a kőtömeget tetőtől-talpig, azok erre nyomban széjjelcsúsztak, kő követ követett. Ismét útra kelhetett. Kisvártatva elérte az újabb akadályt, ezúttal az út közepén egy ogre állt. Nem is állt már, rohant a lány felé rémes vicsorgással. Nem töprengett sokat, ideje se volt arra, az ogre hamar befalta volna. Ehelyett harmadszor is a zsák mélyére nézett, és kivette ami még benne volt. Jó nagyot harapott beléje és a szörnyre kiáltott.
- Hé te ogre, adok egy szömvilágot, nesze fogd ezt a gömbvillámot – harsogta a lány és egy hatalmasat böffentett a szörnyre.
Az ogre azonnal megtorpant, szemét csípte a hagyma kivonat. Prüszkölt, nyüszkölt sírt a pára, könnyeitől alig talált át a másvilágra. A lány boldogan látta, hogy az út végén már csak egy takaros ház várja. Oda is futott nyomban. A házban a banya élt szamarával. A banya jött a lány elébe.
- Mit keresel erre leány, tán a szamaram kellene?
- Hallottam csodás szamaradról, azért jöttem, hogy férjemmé tegyem!
- Jól van lányom, egyet kell tenned. Csókold szájon, és a tiéd lehet.
A lány felnézett a csábos szamárra, majd vissza a banyára.
- Azt már bizony nem fogom, tartsa meg magának!
Sarkon pördült a lány és otthagyta a banyát a szamarával. Ekkor a ház mögül egy legény lépett ki.
- Várj te lány, kiálltad a próbát. Ellenálltál a szamárnak, hát válassz engem társnak!
- Ki vagy te?
- A pórul járt herceg, kit szamárnak hittek. Ezzel a trükkel adja a szamarakat a banya a népnek - mondta a legény és megragadta a lány kezét - Úgy szólt az egyesség, hogy addig kell itt maradnom, míg valaki ellenáll a cselnek.
A banya jobb híján elengedte a herceget. A pár hazament az atyai házba. A herceg sem ment vissza a várba. Ott éltek közösen a kis mocsáron túli vidéken. Máig is boldogan élnek, ha azóta vége nincs a mesének.