Mindenkinek három élete van: a publikus élete, a magánélete... és a titkos élete. (Dexter)

Lássunk egy reggeli rutint mindhárom nézőpontból:

Publikus:

Korán ébredtem fel. Kikeltem az ágyból és elvonszoltam magam a fürdőig. Arc-, fogmosás, pipa. Zuhany, pipa. Ruha, az is. Dolgom végeztével a konyha felé vettem az irányt. Elkészítettem egy pirítóst, megkentem vajjal. Majszolás közben feltettem főni a kávét. Pirítós nélkül már nem tudok kávét főzni, kell a rutinhoz. A gőzölgő csészébe öntöttem egy kis tejet. Szépen elegyedik a fehér a fekete színnel. Rápillantottam az órára, elszaladt az idő, mennem kellett dolgozni, késésben voltam. Fölhörpintettem a kávét, elkaptam a táskám, kocsikulcsom és útnak eredtem.

Magán:

Korán ébredtem fel. Nagyon rosszat álmodtam. Hetek óta ezt álmodom, fárasztó volt. Kikeltem az ágyból és elvonszoltam magam a fürdőig. Arcot mostam, de a tükörből még mindig egy álmos, nyúzott pasi bámult rám vissza. Fogat is mostam, hogy frissebbnek érezzem magam, de nem segített. Úgy döntöttem, egy kiadós zuhany talán megoldja a dolgokat. Levetkőztem, megnyitottam a csapot. Először csak folyattam a forró vizet, le a hátamon, a mellkasomon, az egész testemen. Bedörgöltem magam vastagon tusfürdővel. Kellemes illata volt. A feleségemre emlékeztetett. Az érzés szétáradt bennem, felébresztette minden porcikám, hát szó, ami szó, a férfiasságom is tiszteletét tette. Mit kendőzzek rajta, pontosan tudjátok mit csináltam ezután. Lerendeztem a dolgot. Végezve a művelettel felöltöztem; póló, farmer, semmi különös. Átmentem a konyhába. A kenyér nem volt már túl friss, de reméltem, hogy nem penészes. Készítettem egy pirítóst. Megkentem vajjal, majd kenyérrel a számban feltettem egy kávét. Szükség volt erre a rutinra, minden reggel így csináltam. Kifőtt a fekete, tejet töltöttem bele. Nem szerettem a tejeskávét, de még a feleségem szoktatott rá. Hogy már nem élt velem, az nem változtatott a reggeli rutinomon. Tejjel iszom! Ránéztem az órára. A zuhany alatt elrepült az idő. Indulnom kellett a munkába. Felhörpintettem a kávét, elkaptam a táskám, kocsikulcsom és egy „Elmentem!” kiáltás kíséretében elindultam dolgozni. Nem volt kinek köszönni. A rutin.

Titkos:

Korán ébredtem fel. Rettenetes álmom volt. Egy székben ültem és kínoztak. Több hete álmodtam ezt folyamatosan, nem hagyott nyugodni. Kikeltem az ágyból és elvonszoltam magam a fürdőig. Arcmosás közben a tükörbe épített monitoron olvastam a híreket. Az információáradat közepén tekintetem a saját arcomra vándorolt, szarul festettem. Fogmosás közben ellenőriztem a fogamba épített chipet. A visszavonulásomkor kaptam, hogy megfigyelhessenek. Beálltam a zuhany alá. A tusfürdő illata a feleségemet juttatta eszembe. Az övé volt, ő hagyta itt. Azért fürdöm ezzel, hogy eszembe jusson. Hosszasan zuhanyoztam. Dolgom végeztével a konyhába mentem. Elkészítettem egy pirítóst és gondosan megkentem vajjal. A kávét úgy tettem a tűzre, hogy közben még a kést szorongattam. Hiába vonultam vissza, pár reflex örökre velem marad. A kávé kifőtt. Öntöttem bele tejet. Ugyan nem voltam benne biztos, de úgy rémlett, hogy a tej sok mérget semlegesít, így mindig tejjel ittam a kávémat, cukor nélkül, mert abban lehet bármi emberi fogyasztásra kevésbé alkalmas. Az órámra pillantottam. Indulni kellett, különben elkéstem volna a munkából. Felkaptam a táskám, amiben régi papírokat, pár ceruzát és egy sokkolót tartok, a kocsikulcsom ­­– nem, sajnos ez csak egy sima autó – és útnak eredtem.

Külső:

Az alany a szokásos időben ébredt. Kiment, megmosta az arcát, a fogát és le is zuhanyozott. Visszatérve folytatta a reggeli rutint. Felkapta az előre odakészített tálcáról a pirítóst és beletömködte a játékpirítóba. Kivette és rátette a vajat. Szorgosan kenegette a műanyagkéssel, végül a kávéfőző alakú kancsóból kitöltötte magának a szokásos kakaóját. Loccsantott még rá egy kis tejet – nem ismert, az alany miért teszi ezt, szokásaihoz igazodva tejet is kap egy kis kiöntőben –, majd megissza. Kilenckor, mint minden nap, felkap a földről egy táskát és egy kulcscsomót. Odasiet az ajtóhoz és megvárja, míg az őrök a játszóba nem viszik. Régen egy női ápoló foglalkozott vele, de mióta az a tévképzete támadt, hogy a felesége, mást küldünk hozzá. Minden úgy zajlott, mint egy átlagos napon.