2018. május 30. írta: Boróka77

KIVI

Május 29.

Elolvassa ezt még valaki? Pár napja olvasgattam egy kreatív írás munkafüzetet és ott találtam egy feladatot, ami nagyon megtetszett. Ma ez lesz terítéken.

Válassz egy közel 20 szavas mondatot és a szavait keverd meg. Építs belőlük történetet, de úgy, hogy a szavak az eredeti alakjukban szerepeljenek!

Műhelytitok: Én felírtam kis cetlikre a szavakat és úgy kavargattam.

Eredeti: "De mikor fölösebb, mert forrásként buzog | az arany, s zord lett a harag az égen, | éj s nap között | az igazinak el kell jönnie." (beadandót írok, egy Hölderlin vers akadt a kezembe a KIVI előtt)

Kavart: Nap buzog jönnie az között harag az zord éj kell s s forrásként el az De lett mikor igazinak mert arany égen a fölösebb

Szakítás

Nap nap után következett. Már három napja nem láttam Őt. Buzog, illetve buzgott bennem a vágy, hogy egyszerűen felcsöngessek hozzá, de sikerült megállnom. Neki kell jönnie, ő az, aki megbántott engem. Néha csak rálestem az üzeneteimre két roham között, boltban dolgozom, nehéz még a telefonomhoz is hozzájutnom. Komolyan nem értem, mit tudnak az emberek minden nap vásárolni. Lehet, hogy én is hibás vagyok. Nem kellett volna, hogy elöntsön a harag, amikor megtudtam, hogy megcsalt. Mindenesetre, szerintem az lenne a normális, ha előbb Ő kérne Tőlem bocsánatot. Majd utána zord komor arccal én is megvallom, sajnálom, hogy hozzávágtam a kedvenc vázámat. Igazából a vázát sajnálom, azt hiszem. Csak az éj volt túl hosszú nélküle. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Hagyom, hogy ezen rágódjatok kicsit, mire is gondolok… Folyton azzal győzködöm magam, hogy nem is igazán kell nekem pasi. Minek? Csak az ágyam melegítette az előző is. Nem? Újra s újra elmondom magamnak a tükörbe, haladok. Remélem egy nap, el is hiszem, amit mondok s elmúlik ez a hiányérzet. Azt hiszem, hiába kérne bocsánatot, úgyse fogadnám vissza. Egyszerűen keresnem kell valami mást boldogság forrásként. Mondjuk, választhatnék valami új hobbit. Úgy is el akartam menni már síelni, sose voltam a hegyekben. Mondjuk azért, mert Ő fél a hótól vagy mi. Ez lesz az. De előbb szabadságot kell kérnem. Miközben elmélkedtem a bolt ismét tele lett vásárlókkal. Mikor ér rá egy hétköznapi ember délben vásárolni? Komolyan nem értem! Lemondok róla, majd ha itt az ideje, be kell futnia az igazinak az ajtómon. Vagy én rohanok át az övén egy bolti rendeléssel (igény és pénz fejében ki is szállítunk). Nem szabad olyat erőltetni, ami amúgy is csak nyűg volt, mert visszaüt. Meg kell találni az arany középutat. Nincs annyi csillag az égen, amivel engem vissza tud hódítani. Döntöttem! És a döntésem végleges. Már a bocsánatkérésre sincs szükségem, talán annál csak a házi tej a fölösebb. Megyek is és kérek egy hét szabit. Várnak a hegyek!