Az író olyan lény, aki képes a koffeint könyvekké alakítani. Ha nem is egy teljes könyvvé, de egy rövid szösszenetté alakítsuk ma át a napi koffein adagot!
A szó: CSEND, mi jut róla eszedbe?
Megszólal a CSEND
Még sose látta egy ember se Csendet, pedig mindenhol ott van. Nem mutatkozik, nem szól, nem jelez, csak megbújik a sarokban, és vár. Hallgatása jelzi jelenlétét, semmi több. Egy nap, mint minden más nap is, néma fátylába burkolózva járta a világot. Barangolás közben belebotlott Beszédbe. Ő, nevéhez hűen üdvözölte:
– Szevasz, barátom! Még mindig hallgatsz?
– …
– Nem fáradtál már bele, hogy nyomasztó némaságoddal szomorúvá és keserűvé teszed az embereket?
– …
– Jahj, te örök, romlott Csend, sajnállak! – fejezte be Beszéd és elillant.
Csend szorosabbra húzta a kendőjét, majd tovább baktatott. Kisvártatva újabb társába botlott, Ének köszöntötte dallamos hangján:
– Üdvözöllek Csend, mi szél hozott? Utánad futnak a gondok, bajok? Az én jelenlétem vidámságot áraszt, de ami belőled ered, az csak a búbánat.
Nem dalolt többet, csak ennyit mondott, de Csendet már ez a pár szó is elszomorította. Valóban csak bánatot tud okozni az embereknek? Gondolataiból egy újabb társa hangja rántotta vissza.
– Szia, Csend, hogy megy sorod? – susogta Suttogás.
– …
– Válasz nincs, nem is vártam. Megyek, mert ez a némaság nyomaszt.
Nem bírta tovább szegény Csend, ledobta éjfekete köpenyét, és így szólt:
– Elegem van, hogy bántotok. Legyen, nem hallgatok tovább, ne legyen a Földön némaság! – fordult sarkon Csend, és elviharzott.
Eltűnt a hallgatás a világból, minden hangossá és idővel ingerülté vált. Egy gyászoló vigasztalására gyűltek össze. Ének énekelt, Beszéd szavalt, mindenki tette a dolgát, de sehogy se tudtak segíteni szegénynek. Végül már mindenki csak kiabált, még Kiáltás is hangosabban ordítozott, mint szokott. Egyszer csak egy néma, fekete árny tűnt fel a semmiből. Odament az emberhez, és minden szó nélkül átölelte. Nyugalom és csendesség áradt szét minden jelenlevőben. Beszéd szólalt meg elsőnek.:
– Nem gondoltam volna Csend, hogy ennyire fogsz hiányozni a világból. Be kell látnunk, hogy valamire csakis a csend képes.
Csend egy fejbiccentéssel köszönt el a többiektől. Szerencsére még ma is szótlanul járja a világot.
