KIVI
2018. május 17. írta: Boróka77

KIVI

Május 17.

Hm...ide mostantól random szövegeket fogok írni. Yoda mindenhez értett, csak a kreatív íráshoz nem. Ha értett volna, ezt mondta volna: "Tedd, vagy ne tedd, de megpróbálni érdemes!"

making_time_to_write.jpg

Vegyél le egy könyvet a polcról. Lapozd fel a 43. oldalt és keresd ki a 13. sort. Az első értelmes mondat legyen a szöveged első mondata. A történetet pedig a könyv legelső mondatával zárd!

Az én könyvem: Okváth Anna: Szonáta Gordonkára és kávédarálóra

43. o. 13. sor: "Orfeusz se járt sikerrel."
Első mondat a könyvben: "Mindenkinek van egy végtelen története."

Csak egy kedd

Orfeusz se járt sikerrel. A szomszéd kutyának volt egy kellemetlen hobbija, amint hazaért valaki a családból, megátalkodott ugatásba fogott.  Csak egy szokásos kedd volt. Aznap anya épp takarított otthon. Egyik szobát járta a másik után a szennyest kutatva (nem vagyunk épp egy pedáns banda, előfordul, hogy a használt színes-szagos ruhák egyszerűen a padlón végzik), amikor az én szobámhoz ért, betelt a pohár. Az ablakom pont a szomszéd kertjére nézett, ahol a veszett kutya ugatott. Anya megragadta az első tárgyat, ami a keze ügyébe került, kitárta az ablakomat és odavágta a kutyának. Az boldogan csattintotta a fogait az érkező ajándékra, az én mackómra. Természetesen ebben a pillanatban léptem be a kapun, így jól láttam, amint a fogak összezárnak a maci hasán. Igyekeztem a legnyugtatóbb ordítással a kutya tudtára adni, hogy azonnal köpje ki a játékomat, különben megnyúzom és eladom egy kínai étteremnek desszertre valónak. Gondolhatjátok mennyire megszeppent. Leheveredett és kegyesen elkezdte csócsálni a mackó fejét. Már kínomban azon voltam, hogy átvetődöm a kerítésen és versenyt cincálok a kutyával a maciért, de végül letettem róla. Orfeusz se járt sikerrel. Akkor nekem mégis miért sikerült volna. Mondjuk Orfeusz nem a kidobott plüssmaciját akarta megmenteni a vad és kegyetlen szomszéd kutyától, hanem a szerelmét az alvilágból, aminek – valljuk be – nem sok köze van az én macimhoz. Mégis ilyen jelentőségteljesnek éreztem. Leverten, legyőzötten mentem be a házba. Azóta a kutya minden délután az én macimat rágcsálta a kerítés előtt. De már nem ugat. Szegény medvém az életét áldozta a családomért. De ez csak egy átlagos kedd volt. Mindenkinek van egy végtelen története. (Orfeusz se járt sikerrel…)

A bejegyzés trackback címe:

https://pihenosarok.blog.hu/api/trackback/id/tr1413965094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása