Egy címre nem túl hangzatos, 2010-ben megjelent beat-em-up játék. Ezek azok a 2D-s kaszabolós alkotások, ahol pályáról pályára ellenségek tucatjait kell eliminálnunk. Egy kisebb csapat, a Klei Entertainment fejlesztette a játékot, az eredmény pedig igen látványos lett. Az első képkockák fontosak egy játékban. Megteremtik a légkört, bevonzzák a játékost, hogy könnyen tudjon alámerülni a játék világába. Nos, a Shank ebben máris remekel. Képregényekre emlékeztető grafikája pofásra sikeredett, a zene megfelelő hangulatot teremt, egyes pályák között pedig animált átvezetővideókat kapunk, ahol megismerhetjük a történetet.

A sztori nem túl bonyolult., de éppen elegendő alibikeretet teremt a vég nélkül ömlő ellenség kifilézéséhez: vendetta. A főhős, Shank felesége halálát kívánja megbosszulni, eltökélten verekszi át magán az ellenfelek tömegén, hogy mindenkit megöljön, akinek köze volt a gyilkossághoz. A történet nem Oscar-gyanús, mégis bőven elég egy beat-em-up játékhoz. Az átvezetővideók miatt a játék már-már egy B kategóriás akciófilm hangulatát idézi, ahol ezúttal a játékos lehet, aki mindenkit a padlóra küld. Főhősünk bosszúja útjában csak maga a játékos ügyetlenkedése állhat. De nem kell tartanunk attól, hogy megfosztjuk Shanket a bosszútól, nem kell vért izzadnunk, hogy véghezvigyük a küldetést.

Kihívás azért akad. Majdnem minden pálya végén boss vár minket (egy esetben pálya közben is). A bossharcok változatosak, más taktikát kell alkalmaznunk minden esetben. A program a harc elején ad tippeket, érdemes megszívlelni. A főellenfeleket nem túl nehéz legyőzni, annyi kihívást viszont jelentenek, hogy az „ezazz!”-érzés ne maradjon el, mikor végre lenullázzuk az életcsíkjukat. A játék számos beat-em-up játékkal ellentétben nem válik repetitívvé. Ellenségtípusból elég sok van, és nem is lövi el az egész gárdát már az első pályán a játék. Opcionális platformer-szegmensek is kerültek a játékba. Azért nevezném opcionálisnak, mert ezek leginkább csak az egyenes haladás megtörésére szolgálnak. Mindig egyértelmű, merre kell menni, az ugrásoknál pedig nem követel sebészi pontosságot a program (hál' istennek).

A végtelen újrakezdési lehetőség és a kicsit engedékeny checkpoint-rendszer még az alkalmi játékosokat se hozza zavarba. Én normál fokozaton vittem végig a játékot, minden halál után teljes élettel és felszereléssel kezdhettem az utolsó checkpointtól. Alapesetben 4 fegyver közül válogathatunk. Egy soha ki nem fogyó pisztoly, egy láncfűrész a keményebb ellenfelek ellen, egy kés, ha gyorsan akarunk kaszabolni és három darab gránát, hogy mindent cafatokra robbantsunk, ami csak az utunkat állja. A gránát az egyik legnagyobb kincs. Itt lesz kicsit problémás vagy éppen túl engedékeny a program. Nehéz ellenfél következik, de kifogytál a gránátból? Halj meg! Visszadob az előző checkpointra, de ad három gránátot. Sima liba. Persze nem kötelező ilyen piszkos trükkökhöz folyamodni, de nekem néha "életmentő" volt egy ilyen taktikus halál.

Összefoglalva: a Shank egy tökéletes akció-kaszabolós játék, elfogadható történettel, hangulatkeltő látványvilággal, hangzatos zenékkel és kellemes szinkronnal. Kicsit rövid a játék, nekem 4 óra kellett a végigvitelhez (és megakadtam az egyik bossnál). Azonban a játék újrajátszható (van hard mód is), került bele egy kooperatív mód, amit humán erőforrás hiányában nem tudtam kipróbálni, de állítólag elég nehéz, és már napvilágot látott a Shank 2 is. Viszont kiemelném; a játék nem spórol a látványos erőszakkal, kivégzésekkel és a vérrel. Gyerekeknek, fiataloknak nem ajánlom a művet, mindenki másnak viszont minden további nélkül, akik kicsit is érdeklődnek a beat-em-up játékok iránt, vagy csak szerettek volna már egy akciófilm főhősévé válni és ropogó fegyverrel átugrani egy üvegablakon, próbáljanak rá!