Nem mondanám magam penge gamernek [=játékos], de ezt a filmet már nagyon vártam. A teljesség igénye nélkül: a kaszabolós, lövöldözős fps-eket nem, vagy maximum egyszer viszem végig (a lényeg a kihívás), a szimulációs játékokat hamar megunom vagy egyszerűen feladom, a plattformerek pedig egy idő után szó szerint az agyamra kúsznak a sok rejtett csapdájukkal. Egyetlen dolog ragaszt oda igazán, a jó történet és a kihívás. Miután megláttam a Ready player one előzetesét, úgy éreztem, hogy ez lesz az a film, amely a gamer és a könyvmoly részemet is kiszolgálja (nemrég tudtam meg, hogy a film egy könyvből lett adaptálva, már folyik a beszerzési akció). Nem tévedtem akkorát, de ne szaladjunk ennyire előre.

Először a spoilermentes [= kulcsfontosságú pontok?] részek. A látvány. Nagyon látványos lett a film. A VR-világban [=virtuális valóság] játszódó részek fantáziadúsak, mozgalmas a háttér, minden él és lélegzik és elég színesek. A karakterek (avatárok) sokszínűek, a helyszínek változatosak. Sokat ajnározhatnám még a látványvilágot, de nem fogom. Szépnek szép, de nem ez a legnagyobb pozitívuma. A látványvilágban az elrejtett, illetve nem is annyira rejtett utalások és ezek összefésülése a lényeges. A legtöbb helyszín más fantasy filmből vagy játékból lett átemelve. Csak pár szereplőre kitérve, feltűnik a vásznon King-Kong, Halo-katonák, Tracer, és sokan mások. Még a Ragyogás című film is nagy szerephez jut. Bár nem mind eredeti terv, ahhoz, hogy szépen egymásba simuljon ez a sok különböző világ, nagy munka szükségeltetett. A látványra 10 titkos helyből 10 illeti az alkotást.

Karakterek. Hát, itt kicsit meg kellett állnom gondolkodni. A film főbb szereplői pontosan olyanok, mint egy átlagos játéké. Nincs igazán ismertetőjelük, pár tulajdonságon kívül jellemük se nagyon, így karakterfejlődésről se igazán beszélhetünk. Már a történet elején tudjuk, hogy "szürke kisegér"-főhősünk fogja megmenteni a napot. A főgonoszt egyetlen dolog érdekli csupán, a hatalom (kivéve a film végét, de erről később), a csatlósok nem kérdeznek, teljesítik a parancsokat, bármennyire is rettenetesek, egyszóval minden karakter sablon. Pontosan emiatt nem tudtam eldönteni, hogy ezt pozitívumnak vagy negatívumnak könyveljem el. Egyik felháborodott a karaktervázlatok miatt, de egy másik megbocsátaná neki, hisz csak hű ahhoz a világhoz, amit megjelenít. Végül úgy döntöttem, 4 karizmapontot kap a 10-ből.

Most pedig érkezzen egy kis SPOILER-es tartalom. A történet (konkrét leírás nem lesz). A legtöbb hasonló témát feldolgozó film (játékadaptáció, számítógépes világot bemutató stb.) rendszerint a történetnél vérzik el. Annyira görcsösen igyekeznek kiszolgálni a gamer közönséget a színes-szagos látványvilággal, az elrejtett poénokkal, hogy igazából a történetet elfelejtik megírni, és a karakterek csak céltalanul futkároznak a gyönyörű hátterek előtt. Miután megtudtam, hogy a kérdéses film egy könyvön alapszik, kezdtem remélni, hogy ez az alkotás ezúttal nem csak nyomokban fog cselekményt tartalmazni, és tényleg történik is valami a vásznon. Hát részben csalódnom kellett, de csak részben. A főhősök célja egy „húsvéti tojás” (köszönet a szinkroncsoportnak, hogy az „easter egg” kifejezést pontosan, tükörfordítással hozták, így ez a csúnya angol kifejezés nem árthat szittya magyar véremnek - ha már más maradhatott, tényleg ezt kellett magyarítani?) megkeresése, ami a VR világban van elrejtve. Ahhoz, hogy megtalálják, három nehéz próbát kell kiállniuk, amik elsősorban logikai képességeiket veszik igénybe. A történet előrehaladtával azonban nyilvánvalóvá válik (és a kínos befejezés csak tesz még egy lapáttal rá), hogy ez a történet ismét csak valami alibi. Szerencse, hogy ezúttal valami zseniálishoz jelent alibit, ami maga a történet. Had fejtsem ki, hogy érthető legyen, mire gondoltam. A történet fő célja egy elrejtett easter egg keresése. Az easter eggek általában olyan elrejtett kis poén-csomagocskák, érdekességek egy játékon belül, amit csak próbálgatással, barangolással találhat meg az ember, így fokozva az örömöt és elégedettséget, ha egyszer rátalált (rejtett üzeneteknek szokás fordítani). A szereplők pontosan azt próbálják megtalálni, amit maga a néző is keres. Az első feltűnő utalás, gag [=csattanó] után minden néző pontosan azt fogja csinálni, amit a szereplők. Kutatnak az easter eggek után. Így a néző is részese lesz a filmnek, maga is belép ebbe a VR világba (ezen még segít kicsit a 3D szemüveg, de nem kihagyhatatlan). Ugyan nem egy világmegváltó kalandot él át, de a kutatás izgalmát, a csaták hevét és a siker mámorító örömét ők is átérzik. Ezen felül a film átad a gamereknek egy olyan üzenetet, amit mostanában többen is elfelejtettek, „játszani az élményért érdemes”. Lehetsz első a highscore  listán [=ranglista], ha nem élvezed, nincs értelme. Hiába létezik a VR világ, az nem válhat a tényleges valósággá, a konkrét valóságot kell megélni és megmenteni, hisz abban élünk, míg a VR világ egy játéktér, ahova szórakozni járunk. Mindezek után, a(z) (alibi)történetre 8/10 pontot adok.

Összességében szerintem a Ready player one egy elég érdekes, látványos és gamer nézők számára vicces, poénokban gazdag film. Én mindenképp az eredeti szinkront ajánlanám, mert a magyar szinkron néhol elég érdekes dolgokat produkált, pár poén el is veszett, helyenként pedig számomra hosszú percekig érthetetlen volt, miről is beszélnek (lásd a húsvéti tojás esetét, de lehet ez csak nekem okozott problémát, mert még sose hallottam magyarul, ebben a formában alkalmazni). Biztos vagyok benne, hogy aki nem mozog annyit a számítógépes/konzolos játékok világában az is talál olyat a filmben, ami elszórakoztatja, és nem találja majd azt a másfél órát kidobott időnek, amit a filmre fordít.

Nem… nem bírom ki. A film vége, istenem. Most nagy SPOILER következik. Nem tudok szó nélkül elmenni a film vége mellett. A főhős kiállta mindhárom próbát, nála vannak a kulcsok, és éppen a virtuális zárba illesztgeti be őket, amikor a főgonosz rájuk tör, pisztolyt szegez a srácra és pont amikor lőne, meglátja a rejtegetett easter egget a srác kezében. A látvány annyira gyönyörű és megható, hogy a gonosz, akit csak a hatalom érdekel… egyszerűen elsírja magát. Ennyi. Nem lő, csak sírva fakad. Mert meglátja a kincset! Akármekkora gamer szív dobog is benne, ez rettenetesen ellentétes a karakterével. Egy résznél még ki is hangsúlyozza, hogy őt marhára nem érdekli a VR világ, és felőle úgy rohadhat meg, ahogy van, neki csak a pénz és a csillogás kell. Akkor ez mégis mi? A vége siralmas. Komolyan! Ne tántorítson el titeket a film megnézésétől, mert ezt figyelmen kívül hagyva elég bugyuta, de elfogadható lezárást kapott, de ez… mint említettem, siralmas.

Hogy pozitívan zárjam a kritikát, a film megnézése után kedvet kaptam kicsit multizni és már be is léptem a Word of Warcraftba, feltelefonáltam Mariot és Luigit, közösen pedig felküldünk pár hadoukent Pac-Man sárga kerek hátsójába.